Páratlan párlatok, avagy az ír whiskey fantasztikus feltámadása

Reneszánszát éli az ír whiskey, forgalma eszeveszett gyorsasággal nő. A valamikor csúcson lévő, majd trónfosztott ital skót versenytársának, a scotchnak a babérjaira tör.

Skóciában barangolva nem nehéz whiskylepárlóba botlani, a déli Alföldtől az északi Hebridákig vagy a Spey folyó völgyétől a nyugati Skye szigetéig sokfelé lehet kóstolni a különleges nedűből. Az Ír-tenger másik oldalán, Írországban ehhez ma még valamivel többet kell utazni. De lehet, hogy nem sokáig, mivel az ír whiskey elképesztő ütemben éled újjá. Míg Skóciában 118 lepárló működik, addig Írországban a számuk a 2013-as négyről megnégyszereződött, és a frissen kiadott engedélyek alapján hamarosan 35 lehet. A forgalmi adatok is önmagukért beszélnek: míg az utóbbi évtizedben a scotch 13, az amerikai (kukoricaalapú) bourbon 56, addig az ír whiskey 131 százalékkal növelte globális eladásait.




Úgy tűnik, az ír whiskey méltó riválisa lehet a skót whiskynek – a kettő már az írásmódban is vetekszik egymással. Az írek zászlóshajója a Jameson, amely exportjuk kétharmadát adja. A régi márkát a Pernod Ricard francia szeszesital-gyártó óriás élesztette újjá, miután 1988-ban megvásárolta az Irish Distillers Groupot. Utóbbit 1966-ban a mindössze három életben maradt ír lepárló, a John Jameson & Son, a John Power & Son és a Cork Distillers hozta létre. A franciák által főként az amerikai piacra szánt Jamesonból akkoriban egymillió kartont (kartononként 12 darab 0,75 literes palackkal) adtak el, 2012-ben 4 milliót, tavaly pedig 6,2 milliót.

A Jameson után a legnépszerűbb márka a Tullamore Dew, az északír Bushmills, a Paddy és a Powers. A Bord Bia, az ír élelmiszeripari kormányügynökség szerint az ír whiskey a leggyorsabb ütemben növekvő tömény ital a világon. Újrafelfedezése az egyszerű, de hatásos marketingnek és a 20 dollárostól a több ezer dollárosig terjedő választékának köszönhető. Az írek kifejezett célja, hogy jelentős részt hasítsanak ki a skótok által uralt legmagasabb minőségű kategóriákban is.

A Jameson újranyitásán 2017 márciusában. Régi dicsősége
© AFP / NurPhoto / Artur Widak

A lehetőséget megneszelve a világ legnagyobb szeszesital-gyártója, a brit Diageo az idén hozzáfogott egy lepárló építéséhez a tulajdonában lévő ír fekete sör, a Guinness dublini székhelyén. A 25 millió eurós beruházás keretében a Roe and Co. prémium márkájú whiskey-t fogják készíteni. Az ír whiskey-ipar egyik XIX. századi megteremtője, George Roe után elnevezett, bourbonhordókban érlelt ital krémes és selymes, vaníliás ízű, amelyet az Európában egyre kedveltebb koktélokhoz szánnak. A Diageo ezzel önkritikát gyakorolt, hiszen két évvel ezelőtt eladta a Bushmillst a mexikói családi tulajdonban lévő Jose Cuervónak, a világ ötödik legnagyobb tequilagyártójának a Don Julio tequilamárkáért cserébe. De versenytársakból sosem elég: ugyancsak az idén az amerikai Jack Daniel’s bourbon whiskey tulajdonosa, a kentuckyi Brown-Forman ír whiskey-t kezdett árulni. Az italt a Dublin melletti Meath megyében lévő Slane Castle lepárló tulajdonosával együttműködve készítik.




A Jameson is rákapcsol, az ír szeszfőzdék hagyományos központjában, Cork megyében lévő Middleton városkában jövőre több száz hordóból álló hatalmas raktárt – ahogyan fogalmaz: templomot – hoz létre, ahol bárkinek összekever egy 200 literes hordó whiskey-t. Attól függően, hogy milyen egyedi típusokat válogat bele, egy hordó kerülhet 90 ezer euróba, de akár 400 ezerbe is. Brian Nation, a létesítmény szeszfőzőmestere elmondta, segítenek a kuncsaftoknak a keverésben és abban, hogy milyen hordót válasszanak. Az ír whiskey – ahogy skót társa is – olyan hordókban érlelődik, amelyekben előzőleg bort, sherryt vagy bourbont tároltak. A tölgyfa csodája – magyarázta Nation –, hogy senki nem ismeri pontosan az érés folyamatát, ami mindig ad valami varázslatos egyediséget az italnak.

© hvg

A Jameson másik húzása, hogy az idén újranyitotta a 11 millió eurós beruházással felújított, tavaly bezárt híres Bow Street-i lepárlóját Dublinban. Bár a történelmi létesítményben 1971 óta nem folyik szeszkészítés, a látogatóközpont évi 1,6 millió turistát vonzott. Ahogy a skót vagy a kentuckyi whiskey-kóstoló utakon is milliók vesznek részt, úgy az írek is azt remélik, hogy 2025-re kétmillió vendégük lesz, ami 1,3 milliárd eurós bevétellel kecsegtet. A skót vidék is megél a whiskyiparból, és Írországban is komoly fejlesztéseket terveznek a vendéglátással együtt 200 ezer embernek munkát adó ágazatban. Az ír whiskey-készítők például évente 85 ezer tonna malátát és árpát, 300 millió liter tejszínt vásárolnak a gazdáktól a whiskey és különféle likőrös változatai gyártásához.

Méltán világhírű whiskyiparágukat három évtized alatt 5 milliárd eurós piaccá fejlesztették a skótok, de az írek közel egymilliárdos forgalommal a nyomukba léptek. Egykor pedig az ír whiskey volt maga a whiskey. Állítólag a VII. század elején a Közel-Keletről Spanyolországon át érkező kelta keresztény szerzetesek vitték az első desztillálólombikokat Írországba. Párlataikat az élet vizének nevezték, ami keltául uisce beatha – ebből származtatják a whiskey elnevezést. Az ír whiskey első írásos említése 1405-re tehető, az első export pedig kétszáz évvel később Cork grófjának, Richard Boyle-nak a nevéhez fűződik. A XVIII. században alapították meg a ma is híres márkákat, a George Roe-t (1757-ben), a Jamesont (1780-ban) és a Powerst (1791-ben). John Jameson egyébként skót ügyvéd volt, és feleségének családja hozta létre a dublini Bow Street-i lepárlót, amelyet a márka névadója csak 1805-ben vett át.

© hvg

Az ír whiskey-főzés a XIX. században szárnyalt, a 3 milliós lakosságra több mint 160 lepárló jutott – azaz durván minden 19 ezer emberre egy. Beindult az export, főként az USA-ba, ahol édeskés, enyhe, selymes íze miatt megkedvelték az italt. Míg a skótok általában kétszer, az írek háromszor párolják le a nedűt, az utóbbi részben ennek is köszönheti lágyabb jellegét, ami persze sok más tényezőtől, így a gabonától, a malátától, a lepárlási technikától, a szeszfajták keverésétől is függ. Az ír törvények enzimek hozzáadását is lehetővé teszik a fermentálás elősegítésére.




A XX. század azonban majdnem az ír whiskey végnapjait hozta. Már a korábbi éhínség és elvándorlás, illetve az alkoholfogyasztás-ellenes nemzeti mozgalom is kikezdte az iparágat, majd az 1920-tól 1933-ig tartó amerikai szesztilalom mért rá újabb csapást, hiszen a termelés mindig is az amerikai piac felvevőképességétől függött. Ehhez adódott a második világháború alatt a gabonahiány. A hőskorban létező 400-féle márkából három maradt, ezeket mentette meg a francia Pernod Ricard. A világ nem maradhatott ír whiskey nélkül, a külső segítség mellett pedig kellett az írek állhatatossága. Talán nem véletlen, hogy a Jameson-palackok címkéjén ott díszeleg a családi címer, amelyet még a XVII. században a skót partok mentén a kalózok ellen vívott küzdelmeikért kaptak. Rajta a felirattal: sine metu, azaz félelem nélkül.

hvg.hu

Hasznos, érdekes volt a cikk? Írd meg véleményed csoportunkban:

Írországi Magyarok-Hírek-Információk

Facebook: Irorszagi Magyarok Info Oldala

TOVÁBBI HÍREINK ITT

Készítette: Zoli

Megosztás:
468 ad