Olga, a mi hősünk

norbiks

Ülök a gépemnél, és azon gondolkodom, hogy írhatnám le a leírhatatlant. Azt a találkozást, mely nem sokszor van az ember életében, a találkozás amely élmény mellett lelki ajándékot is hordozott magában.
Arra gondolok, ha anno nem fogadom el az IMMT weboldal felkérését, konkrétan Zoliét és Ágiét a történelem sarok írására, vajon akkor is összehoz e sors VELE csupa nagybetűvel. Hálás vagyok a megkeresésért, és a lehetőségért. De hálás vagyok nektek is akik olvassátok cikkeim, mégha van mit is fejlődnie.
Egy pár hete írtam egy cikket Írország első politikai menekültjeiről, amit a publikálás előtt már forma bontónak könyveltem el.
Így is lett. Nagyon sokan olvastátok, ami arra inspirált , legyen folytatása. Felajánlottam hát az Írországi Magyarok Info rádió tulajdonosának , Zolinak, hogy készítsen riportot vele. 
Kisvártatva rám írt, hogy a címben szereplő nénit a limericki magyarok ismerik és Olga hajlandó fogadni minket, de szeretné, ha én készíteném az interjút vele.

Éreztem, nagy felelőséget vállalok , de a kihívás felül írta ezt.
Elindult a szervezés, ajándék és időpont egyeztetés ( itt köszönve meg Alt Angela és Dugó és vidéke ÁFÉSZ Csapata ajándék szponzorációját, Beatrix segítséget ami nélkül nem lehetett volna találkozó, IMMT bátorítását).
Eljött a várva várt nap. 450 km oda-vissza az út, ez csak is ő miatta, a nő, az asszony, az anya, a nagymama, és a túlélő.
Reggel egyszerre érkeztünk meg Limerickbe ahol előbb felvettük a találkozó leszervezőjét Beatrixot. Kisvártatva megérkeztünk Olgához, aki úgy fogadott mintha mindig ismert volna. Előttem áll egy nagymama testbe öltözött energia bomba, akinek a szemében még mindig az a 17 éves lányt fedezhettük fel aki azon a hideg novemberi estén megérkezett 60 évvel ezelőtt., csak éppen a macskáját kereste.
Mesélés közben itt ott megremegett a hangja, de utána vicces történeteivel tovább repített minket.
Ott voltunk vele képzeletben a szülői házban, látván megtermett bányász édesapját, majd átéltük s vérzivataros napokat, s együtt menekültünk a sötét éjben, s éltük át minden izgalmát annak amit mesélt.
Olga ( nem engedte s nénizést) olyan értéket közvetített, amire nagy szükség lenne napjainkban is.
Amellett hogy a történeteit hallgattuk, megrendülten hallgattuk a Magyar énjéhez való ragaszkodást. Elmondta, amikor kötöget akkor Magyarul számolja a sorokat, Magyarul álmodik, Magyarul gondolkodik és Magyarul néz szembe a visszatérő rémálmaival. Ittuk a szavait, és később a komódból elővarázsolt ezer éves pálinkáját.meghivo
Eredetileg sietett, de aztán nem érdekelte az idő. Mi is maradtunk volna még, mert hozzá érkezni olyan volt mintha haza mennénk. 
A legfontosabb , ő Magyarul beszélt és talán csak egyszer nem találta a szót.
A hamarosan elkészülő filmünk vele reméljük visszaadja azt amit mi is éreztünk. Nekünk ő a hősünk.
-17 évesen fegyverrel harcolt az elnyomók ellen ,értünk.
– Feladta álmait, hátra kellett hagynia családját
-Helyt állt ott, ahol sokan feladták
-Példát mutatott a tovább lépésre, a küzdésre.
-Megőrizte a humorérzékét

Köszönöm ezt a napot Olga, még biztosan találkozunk 🙂

Készítette: Zoli

Megosztás:
468 ad

Submit a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.