Ír fenegyerekek a történelemben, második rész

Ezt a mai részt a hölgyeknek ajánlom.

img_1606
Grace O’Malley, törzsfőnök hölgy volt Nyugat-Írországban. Apjától örökölte meg e nem es címet, s majd ahogy látni fogjuk méltó is volt rá. A hölgy akkoriban még nem beszélt angolul, mivel ebben a korban ( az 1550-es évek) még az angolok nem tudták úgy leamortizálni Írországot, mint majd az teszik később, de nagyon művelt volt, folyékonyan beszélt latinul is.

Apja halála után nem csak a törzsüket örökölte meg, hanem a hajós szállítmányozási céhét. Egyes források szerint, ez a kalózkodást jelentette, már akkor is. A pénzbeli bevételt ebből a megörökölt üzletből hozta, a földeket pedig édesanyától örökölte meg. Nem járt rosszabbul az első férjével sem, mivel ő is nagyon gazdag volt, amíg élt.

A házasságából 3 gyermek született, az első gyermeke Eoghan őt majd később tőrbe csalják és megölik, a második a lánya Margaret és Murrough, az öntörvényű. Állítólag az ő segítségével ölték meg a bátyát.

Második házasságából egy fia született, Tiobód, akiből lovag lesz később, és Teobald néven fut.

A hölgy nem ismerte a félelmet, és meg-megcsapolta az angol kereskedő hajókat az ír partok közelében. Amikor ezt megelégelték, az angol helytartó a fiait túszként tartották. Mit csinálhat egy anya ilyenkor? Meglép egy mai napig legendás lépést, elhajózik Londonig, fel a Temzén, meg sem áll I Erzsébetig.

Erzsébet már ismerte a hölgyünket, mivel állandóan kijátszotta a flottáját, és katonáit elismerően nyilatkozott róla, főleg azért is mert ő is nő volt és férfiakat irányított. Mondhatni, korának két igen erős hatalmú személye találkozott. Erzsébet, amikor jelentették neki, hogy O’Malley kisasszony ott van a Temzén, és kihallgatást kér, igen meglepődött. Szokatlan, hogy valaki így fel tudjon hajózni egész Londonig, illetve a vetélytársa vakmerőségén, aki tulajdonképpen az oroszlán barlangjába jött, meghúzni a bajuszát.
Felocsúdván a döbbenetéből, egy listát küldött tele kérdésekkel O’Malley-nak, aki szépen illedelmesen válaszolva vissza küldte Erzsébetnek. Ekkor Erzsébet már látta, hogy nem csak vakmerő, hanem művelt is a hölgy, ezért bele egyezett a találkozásba a Greenwich palotában.

Erzsébet korának és hatalmának megfelelően kiöltözve jelent meg, testőrökkel körbe véve, és az elmaradhatatlan királyi udvarral. Mikor O’Malley kisasszony belépett, átkutatták, majd egy tört találtak a szoknyája alá rejtve. Ezért azonnali kötél járt volna, de nem hogy meghúzta volna magát, még tetézte is: nem volt hajlandó meghajolni Erzsébet előtt, mivel kijelentette, Erzsébet nem Írország királynője.

Itt apró megjegyzésként elmondom, ez mind a high treason, azaz a király személye elleni támadásnak minősült, és mint olyan a belezés, kerékbetörés volt a jutalom érte. Mindenki ezt várta, ám ahogy mondtam Erzsébet becsülte a vakmerőségét, s rezzenéstelen arccal tűrte azt, amiért már százakat végeztetett ki. A vastag fehér máz meg sem rezzent rajta, de megkérdezte azért, miért volt nála tör? A válasz nagyon egyszerűen így hangzott, a saját biztonsága érdekében, mivel sosem lehet tudni. Erzsébet elfogadta a választ, s végre elkezdődhetett a kihallgatás. O’Malley ekkor tüsszögött egy sort, mire Erzsébet egy selyem zsebkendőt adott neki. Mindenki legnagyobb megdöbbenésére O’Malley nem foglalkozva az udvari etikettel, belefújta az órát, s nemes egyszerűséggel bele dobta a legközelebbi kandallóba.

A megbeszélés tovább folytatódott latinul, amivel megint csak kivívta Erzsébet elismerését. Állítólag megkérdezte Erzsébet, hogy beszél e angolul, mire O’Malley visszakérdezet, hát ő beszél e írül? Ezek után jobbnak látták, ha angolul csevegnek tovább. A hosszas megbeszélés végén, megegyeztek, amit írásba is foglaltak. O’Malley nem támogatja a lázadó ír nemeseket, amíg Erzsébet eltávolítja Írország kormányzóját és visszaadja fiai szabadságát.

Visszatértekor, azonban rá kellett döbbennie, hogy a megállapodásnak amit kötöttek, nem volt semmilyen értelme. A fiait elengedték, de az elkobzott vagyonát sosem kapta vissza, sőt a rövid időre eltávolított kormányzót is visszaiktatta a helyére. Ezért O’Malley tovább támogatta sikerrel, az ír nemesek fel kellését a 9 éves háborúban, ahol legendává vált. A történelem fintora, hogy egy azon évben halt meg a nagy vetélytárssal, Erzsébettel. Emlékét sok könyv vers, dal őrzi. A legismertebb dal róla, amit mi úgy ismerünk, hogy Részeg tengerész. Ha esetleg nem ismerős, a videó segít benne.

 

irishmedieval facebook csoport alapjan

Hölgyeim , remélem tetszett 

Készítette: Zoli

Megosztás:
468 ad